vago_zsofia

GLAMOUR MONSTERS OF MY MOTHER How long should we stay? Where is the line? Growing up, I saw my parents’ marriage unravel – constant arguments, heavy silences, and an atmosphere that suffocated us all. As the oldest sibling, I often felt like a mediator, despite knowing it wasn’t my role. My mother never left, trapped by the comfort of familiarity. Now as an adult, I see how this dynamic continues to affect us all. I’ve distanced myself in some ways. This experience shaped how I view relationships and connection. While I don’t judge, I can’t help but feel frustrated by the lasting impact. Still, I want to believe in the possibility of change—of finding genuine, unmasked connection. Hope, after all, is the final act.

P.O.V Point of View A Moholy-Nagy művészeti Egyetem Kreatív Fotogáfia tanórájának keretein belül készül el ez a project. A munkámban cianotipia eljárással dolgoztam, kézzel készült kenyér felületre hívtam a negatívokat. A feladatban az a hívó mondat volt megadva hogy Point of View. Két évig anorexia-ban szenvedtem. Ezt vettem alapul. Az ex-anorexiás látásmódom volt a gerince a projektnek. Az állnegatívokat a mobiltelefonomon megmaradt ,,Body check” fotóimból készítettem, amiknek azért volt jelentősége, mert ezzel tudtam követni a fogyásom folyamatát, az anorexiás tudat állapotomban. A sorozatba fontosnak tartottam, hogy belekerüljön egy gyerekkori kép ami engem ábrázol, mert az az én álláspontom, hogy egészen kiskorban elindul az a belső folyamt ami az anorexia-hoz is vezethet. A cianotipia technika azért volt fontos, mert idővel ez az anyag roncsolódik, és a képek visszanézhetetlenekké válnak, pont ahogyan az evészavar is halványan az ember része marad, néha vissza-vissza köszön de nem uralkodik. A kenyérre való hívás is tudatos választás volt a munkámban, mert a művészetben a kenyér mindig a bőséget, és gazdagságot ábrázolja, teljesség és élet szimbóluma. Fontos a projectben hogy én gyúrtam és sütöttem a kenyeret, mert az anorexia-ban is elképesztő kemény mániákus akaraterő az ember testének leépítése az elérhetetlen célig. Ebben az esetben, viszont ehetetlen, és elszáradó elem, és elmorzsolódik úgy ahogy a fojtogató tudata a mentális betegségnek. A projektet 2024 májusában készítettem így a kenyérre hívott képek ma már szinte felismerhetetlenek eltöredeztek. Szerettem volna megmutatni, hogy idővel az ember képes kilépni az önroncsoló körforgásból, és képes az egészségesebb, boldogabb létre.//////////////////////////////////////////////////////////////////////// This project, created for the Creative Photography course at Moholy-Nagy University of Art, reflects my struggle with anorexia. I used the cyanotype process to develop "Body check" photos onto handmade bread, symbolizing my obsessive focus on weight loss. Through this work, I wanted to show that it's possible to escape the cycle of self-destruction and move toward healing.

PERFUGIUM collection designed by the wonderful @patrikgl print scan photo assist: @dorka_szekely fashion assist: @laszlo.aron @dimsaci model : @weberlucia

PERFUGIUM collection designed by the wonderful @patrikgl photo assist: @dorka_szekely fashion assist: @laszlo.aron @dimsaci model : @bakoszofi

paris photo dump

,,Glamorous Monsters of my Mother’’ - from my ongoing series - sneak peek - How my mother found her place in her marriage.. . . . . . . #photography #mediumformat #analogphotography #conceptart #art #kodakportra #portra400 #kodak #canonphoto #blackandwhite

🫵

,,Glamorous Monster’s of my Mother’’ - from my ongoing series - 4X5

“FUR SCUM” A concept on prejudices and shifted viewpoints concerning the leather industry. Creative Direction, Design, Styling @lililehotay Photography @vago_zsofia Hair and Makeup @benkomakeup Model @_biszti_

24’ summer polaroid favourites

@terikefrombudapest polaroid looks

idzsunk